Földháttér fogalmán azt értjük, amikor a felderítő repülőgép magasabban halad a célgépnél, így visszaverő felület a célrepülőgépen kívül maga a földfelszín is. A felszín domborzatából eredő visszaverési torzulások miatt ilyen esetekben a célfelderítés jelentősen leromlik, bár az 1980-as évektől és később fejlesztett lokátorok a 2000-es években már jó hatásfokkal működnek. Vízfelszín-háttér esetén a reflexió jóval magasabb, ill. levegő esetében a repülőeszközön kívül egyéb zavaró tényező alig merül fel, kivételt a zavaróberendezések és a légköri viszonyok képeznek.

Felderítési nehézségeket okoz a Föld geoid alakja is, hiszen a felület görbülete miatt holttér, nem ellenőrizhető zóna alakul ki. Ezt is hivatottak kiküszöbölni a légi szállítású rádiólokátorok.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Doppler-effektus

A nagy előnye az impulzus – doppler üzemű radarnak, hogy képes földháttérben (ground clutter) levő célok érzékelésére, bár ekkor az észlelési távolság jelentősen csökken (kb. a felére, régebben
erősebben). Furmányos „trükkökkel” jelanalízis segítségével ma már szinte csodákra képesek a repülőgép fedélzeti és egyéb radarok, ehhez azonban
komoly számítási kapacitás és rendkívül
bonyolult matematikai algoritmusok használata szükséges. A régebbi radaroknál nincs „beaming” hatás, de ezek a radarok nem látnak
földháttérben.

Forrás:
http://htka.hu/static/cikkek/HT_osszefoglalo/HT_osszefoglalo...