Szövegkörnyezettől függően a Szentlélek iránti engedelmességet is jelenthet a „docility to the Holy Spirit”, lásd pl. Ferenc pápának a keményszívűség veszélyéről szóló szetbeszédét magyarul és angolul.
„Más alkalmakkor a Szentlélek arra hív, hogy hagyjuk magunkat általa irányítani, ne álljunk ellen. A Szentlélek cselekszik az egyházban, mindennapi életünkben. Valaki azt mondhatná nekem: „Sosem láttam ezt.” „Figyeld meg, mi történik, mi jelenik meg a gondolataidban és a szívedben. Jó dolgok? Akkor a Szentlélek hív téged, hogy azon az úton haladj. Ehhez a Szentlélek iránti engedelmességre van szükség”
http://www.magyarkurir.hu/hirek/a-kemenyszivuseg-veszelyere-...
http://zenit.org/articles/pope-s-morning-homily-be-docile-to...

Ebben az esetben azonban talán inkább a „Szentlélek iránti fogékonyság” összetételt javasolnám, méghozzá azért, mert az előző mondatban nem azon van a hangsúly, hogy keresztényként engedelmeskednünk kell Isten akaratának, hanem azon, hogy „a Krisztus-hívők mindnyájan részesednek a kinyilatkoztatott igazság megértésében és továbbadásában.” http://www.katolikus.hu/katek/kek00050.html
„A Szentlélek ajándékai a kegyelem állapotában lévő ember természetes szellemi képességeit, az akaratot és az értelmet teszik képessé a természetfeletti működésre. Olyan folyamatos, belénk öntött természetfeletti készséget hoznak létre bennük, amelyek eredményeképpen az ember akarata és értelme készséges és fogékony lesz a Szentlélek indításai iránt.”
Ennek alapján én a kérdéses mondatot valahogy így fordítanám:
Ha fogékonyak vagyunk a Szentlélek, a kinyilatkoztatás forrása iránt, akkor személyes bizonyságunk lehet, hogy az, amit megértünk és továbbadunk, nem csupán egy emberektől származó tanítás, hanem Krisztus kinyilatkoztatása.

http://www.karizmatikus.hu/hitvedelem/tanitas-atyak-tanito-t...